Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Feledném ágak hangos reccsenését,
mely átsuhanva rajtam oly félelmet keltő..
S, hogy merném-e váram
új erőből rakni, ha ismét
jő egy tomboló szellő??
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár?
Mely ismét, majd újra futva..
Bizton álló jövőt nem produkál.

Hát, hol vagyok én..??
Pucér fenékkel, melyen
ismét csak ...

Bűntudat

Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.

Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...

A pillanat vízió idején…

Magányban figyelem a létet, rajta álarc!
Ma már tudom, az egész élet elvadult harc,
Siker csak akkor jöhet, ha kifullad... kudarc.

Magányos pillanatok, melyben kútmélységű a végtelenség…
Magányos pillanatok, melyben csapdányi mély az elvtelenség…
Magányos pillanat mely, az elvtelenül hosszú végtelenség...

A ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.

Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..

Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúlanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.

Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón, ahol a kétség ...

Megtréfált a sors,
Életem túl sós.
A sótartó feneketlen,
Az életem élhetetlen.

Lehet váltani,
Só nélkül élni.
Akkor mi lesz az étellel
Vagy alkudjak az élettel?

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc