Örökké szeretni,
sohasem feledni,
emlékét szívedbe temetni,
mindenhol csak öt keresni,
hideg búcsút venni,
s ellene ...

Akkor is ha az emlékek múlnak,
ha a fák levelei örökre lehullnak.
Akkor is ha megfagy majd minden,
ha jégkorszak dermeszti meg szívem.

Akkor is ha rám szakad az ég,
ha elsorvad minden mi szép.
Akkor is ha a madarak többé nem szárnyalnak,
ha a tavak majd mind kiszáradnak.

Akkor is ha megszűnik minden élet,
ha egyedül hagy engem minden ...

Ölelj át és ringass csendesen,
ölelj magadhoz el ne engedj sohasem,
tudod melletted én elhiszem,
semmi rossz nem történhet velem,
karolj át lágyan kedvesem,
kérlek add meg ezt nekem.

Ments meg engem a magánytól,
melletted én hős vagyok bátor,
elborít egy felfoghatatlan mámor,
elmondanám neked százszor,
mennyire nagyon ...

Mint víz a partot,
mint csend a hangod,
mint felhők az eget,
én téged úgy öleltelek.

Nyomot hagytál bennem,
mint víz a tűzben,
mint szivárvány az égen,
lelkembe festetted szépen.

Édes álmaid, mint szűz hó,
végtelen hegyek ormain leolvadó,
csendes patak partján odafenn,
hol ember fia még nem járhatott ...

Mondd! Mitől félsz egyetlen angyal,
miért menekülsz attól ki itt marasztal?
Félsz elmondani őszinte érzéseid,
félsz feltenni kínzó kérdéseid?

Nem tudhatod bízhatsz-e benne,
nem tudhatod vajon őszintén szeretne?
Pedig annyira rokonlelkek vagytok,
egymás előtt semmit sem tagadtok.

Sokszor kérdések nélkül is ...

Lelkem kifacsartad, mint egy rongyot,
utánad vágyódom, utánad ki rólam lemondott.
Te voltál a fény, mely beragyogta az egem,
gyönyörű volt minden, mig itt voltál velem.

Ám fényed többé már nem ragyog,
eltűnt, egy szikrát sem hagyott.
Sötét árnyak takarják el a napot,
fázom, szívem megfagyott.

Budapest. 2004.01.08.