Fekszem az ágyon, és nem jön az álom
az enyhet adó.
Láz gyötri testem, és nem pihen lelkem
a vágyakozó.
Tódul az emlék, hisz most volt a " nemrég"
az ész menekül.
Bódul az agy már, és nincs, aki rám vár
félek egyedül.
A jelen száguld, a szív olyan árvult,
hogy fáj a magány.
Üldöz a múltam, mert élni akartam
ezer a ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....

Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák, amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik, amikor én vagyok.
Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere ...

Albérletekben, eldugott hónapos szobákban
Nem öltözök fel majd és nem vetem be ágyam
nejlon zacskóban a kenyeret a hűtőben tartom
Fejemet éjente saját kezemre hajtom.

Most Tamás tán könyököl a híd korlátján
Bámul a szélesen hömpölygő vízbe
A zsebében lapuló dohányszemcsékkel
Szavak peregnek a mély feledésbe.

Ó álmok és múltak ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a képzelet,
de álmaim nélkül ...

Tengerek mezején egymagam hajózom
Satnyán vergődve, megfolytom bánatom
Csónakom nem halad, a tenger mozdulatlan
Nem jön sem szél, sem hullám, életem fordulatlan

Testem próbál csak a túlélésért küzdeni
Lelkem tengere, már nem próbál élénkülni
Jöhetne egy forgószél vagy vihar, mi felborít
Az élet fájdalmas, lelkem már semmit sem veszít ...