Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák, amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik, amikor én vagyok.
Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere ...

Albérletekben, eldugott hónapos szobákban
Nem öltözök fel majd és nem vetem be ágyam
nejlon zacskóban a kenyeret a hűtőben tartom
Fejemet éjente saját kezemre hajtom.

Most Tamás tán könyököl a híd korlátján
Bámul a szélesen hömpölygő vízbe
A zsebében lapuló dohányszemcsékkel
Szavak peregnek a mély feledésbe.

Ó álmok és múltak ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a képzelet,
de álmaim nélkül ...

Tengerek mezején egymagam hajózom
Satnyán vergődve, megfolytom bánatom
Csónakom nem halad, a tenger mozdulatlan
Nem jön sem szél, sem hullám, életem fordulatlan

Testem próbál csak a túlélésért küzdeni
Lelkem tengere, már nem próbál élénkülni
Jöhetne egy forgószél vagy vihar, mi felborít
Az élet fájdalmas, lelkem már semmit sem veszít ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Voltam gondolat
melyből fogantam én,
Eldöntött életem
ingatag peremén,

Voltam gyermek
ki nem alkudott,
Majd bűnös
ki csak gonoszkodott,

Voltam okoskodó
még okos is talán,
Szertelen életem
hosszú vonalán.

Voltam dühös ifjú
harcias vagány,
Hazug önző ember
kit az élet meg talált,

Voltam ...