Már csak te maradtál
szomjas tekintetű szentem,
rejtélyes mosolyú
kedves ismeretlen.
Rajongok érted!
Bőrödön cseppenként
csillog a méz.
Valahol
méhek kórusa zenél,
míg testedhez szokik,
simogat egy kéz.
Tied lettem
szomjas tekintetű szentem.
Osztozzék rajtam
az ördög és az isten!

Vasalatlan tavaszi este ez.
Csendben üljük meg
az utolsó vacsorát.
Tenyerem véres szögei
koppannak a zongorán.
Csendmelódiát játszom,
-keserű dallam neszel.
Életem keringője perdül.
A billentyűk kalapácsain
hegtépő csendhangjegyek.
Vérem ecetes bor.
Testem penészes kenyér.
Fabadkát sem érek!
Így árulj el engem,
és ...