Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Czene Csaba versei

Czene Csaba (17)
« Első oldal
1
Elérhetetlennek tűntél,
mégis hozzám sodort a szél.
Virgonc szárnycsapásokkal,
lázas lebegéssel
a felhők közt szálltunk, tele reménnyel.
ma a mulandóról azt hisszük, örök,
bár gyülekeznek a felhők,
a távolban mennydörög!
Felszabadultan ülünk a világperemén,
álomtested vágyakkal közelít felém.
Kívánom tested, szívem ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Mérhetetlen vágyat
gerjeszt bennünk a félhomály,
melyet az éj leple terített le ránk.
Kebel, comb, csípő lendülése,
dagálytól ösztökélt áradás.
Sikolyok törnek fel az éjben,
kész ámokfutás.
-Együtt vagyunk a csúcson,
együtt hullunk alá.
A nagy földöntúli pillanatban,
a nászpriccsen, az égi nyoszolyán...
Részletek
Szememre az éj hályoga hull,
halk sóhajom pihen.
egy pillanatra
látomást vélt a vaksi szem.
Az éjszaka szívét tőrömmel átnyesem!
Összetört a zihálás,
nincs szélkuszólta gond.
Fáradt ideghálóm pihen
illatos szénaágyamon.
Részletek
Agyam indítókulcsa nem működik!
Valahogy késik a pohár
-és nincs már semmi sem..
Tengerek vizén szelidülök.
hosszú combodon talpalattnyi létem.
Ez is én vagyok.
A másik kép is,
az a másik átkozott,
melynek
madarak röpködnek feje fölött
-és vásott szavakból táplálkozik!
Azon a képen szemben a széllel,
innen az ...
Részletek
Mielőtt elalszom,
simogass meg Kedves!
Érzed,
köröttünk megrészegült,
könnyű szél repdes?
Bújj mellém,
ölelj át szótlan!
Lángra lobbant szerelmünk,
fent ragyog a holdban.
Részletek
Széthagytad csókjaid.
Hangod, mint a tenger csendje
süket fülemben zúg.
Hiányzol.
Utánad nyúlnék,
hogy öltöztesd magányom!
A tehetetlenség keresztjén vergődöm!
A kereszt latrává torzulok.
Hiányzol..
Átjár a nélküled hidege.
Kapaszkodj újra belém!
A kihűlt parazsad oxigénje lennék!
Köréd kulcsolnám meztelen ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére