Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...

Forrón süt le a nyári nap sugára ,
Laczfi Lajos kalapjára .
Derék ember ő ,
erős , izmos , bajkeverő .

A bálát 1 kézzel emeli ,
a malomkövet két kézzel felemeli .
Ő a falúban a legerősebb legény ,
de sajnos nem egy észlény .

Éppen parasztmunkát végezve ,
János király érkezve .
Látja a király ezt a szorgalmas munkát ...

Emlékszem még régi öreg anyókákra,
kik minden este a templomba jártak.
Vállukon peliner, mintha muszáj volna,
rendületlenül,hajolva,
imádkozni mentek a templomba.

Elszorul a torkom,szívemen a hála.
Talán értünk imádkoztak,viszonzásra várva.
De mi csak éltünk,örülve a létnek,
és most ott nyugosznak Isten kebelének
legmélyebb ...

Vattacukorként fedi a hó a téli tájat
takarja be fehér rétegével a sok ágat.
Selymes, lágy, kedves, varázslatos puhasága
hoz meghittséget e gyönyörűséges tájra.

Minden nyugodt, szinte mesés.
Csak a kutyánk járt erre nemrég.
Nyomai látszanak a hóban
erre-arra kószálóban.

Szinte játszik a téli nap a havas tájon
megcsillanva ...

Helyem abban a sarokban,
Hol még a bogár se moccan,
Az első sorban foglalom
A széket. Hajam fújkálom,
Rég révedtem unalomba
Ennyire, belefáradva
A szüntelen tanulásba.

Osztályteremben a helyem,
Káosz az Úr a fejemben.

Rímeket faragok, nagyban
Alkotok, gyermekkoromban
Is már az volt az én álmom...
Abban lelem ...

Köszönünk mindent amit te adtál,
isten életed vette ezért te meghaltál.
Annyi szép dolog várna még rád,
de csak ábránd mert nem vagy már.

Örülnénk ha itt lennél velünk,
beszélnénk és jó lenne a kedvünk.
Most mindenki sír mert elmentél,
csak emlék maradtál pedig kellenél.

Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk ...