Tündérország egy csodás táj,
De ilyet élő ember nem lát.
Ide csak az jut ki az életben jót cselekedett,
S az emberiségért sokat tett.

Egy ember ezt el se tudná képzelni,
Miféle jót tudnak ott tenni.
Bár az a hely nem arról szól,
Hogy a lustaság legyen a jó.

Igaz sokan ettől boldogok,
De a Csodaországban minden jó van ...

Boroszlán ring az erdőn
Ide-oda csendben.
Élek magam is felejtőn,
Mert feledtél engem.

Nem tudom, mi csüng hajamban –
Kökény, cipő, sárga?
Éneklek furcsán, riadtan,
Nem figyelve másra.

Tudod: nem is álmodok már,
Mióta feledtél.
Ring az erdőn a boroszlán,
Halk, hintázó emlék.

Újfent eljött a nap, amit minden évben kerülsz.
Igyekszel reggel minél később kelni,
csak hogy minél hamarabb múljon az idő.
Gondolataid próbálod terelni, sikertelenül.
Megveted mi eszedbe juttatja,
csak az a baj, hogy e nap csak erről szól,
s nehezen találsz egy elrejtett zugot,
hol még a gondolat is elszáll.
Egyetlen reményed, az a ...

A sas repül, s untalan vándorol,
Nem tudni hová száll, s melyik ágon landol.
Csak bolyong a világban mindvégig céltalan,
Mint a szél, minek minden hely méltatlan.
Nem találja helyét kerek e világon,
Nem tudja hol lesz majd, hol vár rá az otthon.
Csak repül, repül, száll a felhők felett,
Reménytelen utazás, amit ő már megtett.
De még mindig ...

Kicsi az ablak,
Szűkölködik benne a világ.
A fák kihalnak,
Nem nő már virág.

Puszta a táj,
Maradványai a világnak.
Törött a homály.
Szürke köd szállja már.

Kicsi az ablak,
Szorong benne a világ.
Fekete fák oszlopolnak
Hamvaikon apró, kék virág.

Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...