Drága vagy te édesanya,
Nekem, mint a virág;
Tőled ragyog, tőled forog,
S tőled szép a világ
Te, ki anyukád szép lánya,
Voltál s még vagy;
Kívántad neki is és mondom,
Neked is: El ne hervadj!
Gyönyörű vagy még most,
Is sok év után;
Locsollak, és még ápollak,
S foglak 100 év után
Te, mindig szerető ...
Olvasták: 703
Az Ön versének a helye...
Hangos ricsajt hallok
Vajon mi ez az átok?
Keresem, hogy honnét jön ez a zaj
De egyszer csak történik valami baj
Kinyitottam a szemem és még nem tudtam hol lakok
De arra rájöttem, hogy már fent vagyok
Ágyból kikószálni készültem volna
De akkor már a zaj mintha elhallgatott volna
Még bódult állapotban vagyok
Készülődtem tovább ...
Vajon mi ez az átok?
Keresem, hogy honnét jön ez a zaj
De egyszer csak történik valami baj
Kinyitottam a szemem és még nem tudtam hol lakok
De arra rájöttem, hogy már fent vagyok
Ágyból kikószálni készültem volna
De akkor már a zaj mintha elhallgatott volna
Még bódult állapotban vagyok
Készülődtem tovább ...
Olvasták: 583
Élet,
A valóságtól
elrugaszkodott hajszálcsepp- harmat csend
már nem kell.
Már furcsán reng
a szádról
folyamodványom érted.
Szerelmes szó-foszlányom
érzed,
már nem kérlel
Téged.
Hanem hív, követel, megigéz
a képzet,
hogy érted élek.
Csak képzelet,
hogy világra jött néked,
egy szép szemrezdülésed.
És ez ...
elrugaszkodott hajszálcsepp- harmat csend
már nem kell.
Már furcsán reng
a szádról
folyamodványom érted.
Szerelmes szó-foszlányom
érzed,
már nem kérlel
Téged.
Hanem hív, követel, megigéz
a képzet,
hogy érted élek.
Csak képzelet,
hogy világra jött néked,
egy szép szemrezdülésed.
És ez ...
Olvasták: 806
Sápadt hold, koszos felhők,
könnycseppekbe mártogatott tárogató
sír fel, bánatot rejtő kendő
takar el arcot, hályog hangot.
Rőt lárma lobban, üzekedő,
irizáló melódia tátog, maró
fény hatol át elkenődött árnyat,
foszlányt, szólamot, szótlan árok
mélyén kókadozó, tébolyodott álmot.
könnycseppekbe mártogatott tárogató
sír fel, bánatot rejtő kendő
takar el arcot, hályog hangot.
Rőt lárma lobban, üzekedő,
irizáló melódia tátog, maró
fény hatol át elkenődött árnyat,
foszlányt, szólamot, szótlan árok
mélyén kókadozó, tébolyodott álmot.
Olvasták: 690
Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,
Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.
Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,
Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.
Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,
Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.
Szeretem nagyon, róla ...
Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.
Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,
Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.
Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,
Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.
Szeretem nagyon, róla ...
Olvasták: 1529
Szin, fényes csillogás van minden napban,
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!
Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,
amikor nyílnak mindenfelé a kerti ...
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!
Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,
amikor nyílnak mindenfelé a kerti ...
Olvasták: 508

