A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki ...

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikreket szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a ...

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...

Köszöntelek Drága,
Életem Virága.
Te vagy a mindenem,
Dobbanás szívemben.

Vágyom, Rád gondolok.
Ragyogva süt a Nap,
Átölel sugara,
Ágyszellő simogat.

Madár dalol a fán,
Szélúr penget hárfát.
Levelek zizegnek,
Ők adnak ütemet.

Tavasz, zsongás, dal zeng,
Beleremeg testem.
Merre jársz ...

Nem emlékszem arra mikor először láttalak,
tudod, van mikor az ember nem láthat,
később egy apró pillanat is elég,
és érzed, szíved már is az övé.

Az az este, arra emlékszem,
mikor először kettesben veled beszéltem,
elmondtad mi bánt s én is,
együtt éreztük ugyan azt a kínt.

Mára én eldobtam azt mi akkor fájt,
jött ...

Állj meg ember, csak egy percre!
Zúgnak a harangok.
Tonnás gólyát emelgetnek
apró kis varangyok.

Állj meg ember, fülelj bátran!
Zúgnak a harangok.
Apró gnómok osztogatnak
Istennek parancsot.

Állj meg ember, csak egy szóra!
Zúgnak a harangok.
Sárga léből gyúrnak nekünk
Zöldülő narancsot.

Állj meg ember, nyisd ki ...