Megszülettem, felneveltél
karjaid közt melengettél.
Értem annyi mindent megtettél
Nem tudnám viszonozni szíved szeretetét.

Annyi minden történt velünk
Esténként oly sokat nevetgéltünk.
Emlékszel, Anya? Emlékszel még?
Kislányodból nagylány lett rég.

Pénzt adtál ha szükség volt rá
Soha semmit nem tiltottál.
Köszönöm a ...

Hogy meghallgatta imámat, köszönöm;
Egy időre remélem nem gyötröm,
Tisztelője.

Hogy itt hagyott még, el nem vitt,
S hogy meggondolom újra, mi a hit,
Tisztelője.

Hogy a barátság még virágozhat,
Csók s ölelés záporozhat,
Tisztelője.

Térdre ereszkedem Ön előtt,
S köszönök minden ...

Mindig kedves voltál hozzám,
S kedvességedet viszonyoznám;
Egy-két pár kedves szóban,
De azokban is megint jóban

Mindig csak szívességedre gondolok,
Miközben az elmémben landolok;
Szeretnélek újra látni,
Mindig csak te rád várni

Te vagy a legkedvesebb ezen a földön,
Az idődet mindig csak velem töltöd;
És te szeretsz ...

Eltelt egy év, s azóta az óra
óránként csipogja: Szeretlek!
A nap minden órájában: Köszöntlek!
Nincs a napnak perce,
hogy ne jutnál eszembe,
Nincs a napnak perce,
hogy ne jutnék eszedbe.
A Földön bárhol jársz,
tudom hogy reám vágysz,
tudom hogy rám találsz.
Az \'idő\' összeköt minket,
táplálja szerelmünket.
S az óra ...

Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.

Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.

Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.

Márványkarok ...

Taposd el a múltadat,
kösd fel a szemfedőd!
Globalizált új szavak,
ebben rejlik jövőd.

Lájkolj, kiálts: hogy „kúl”,
ne használd mi magyar!
„Az üveghegyen túl”
már nekünk oly fanyar.

A nagy unióba’
ne gondozd a gyökered,
magyar koporsóba
kalapálj még szögeket.

Olimpiák napján
a himnuszt sose ...