Vagyok olyan bátor...


Szürke életem akkor telt meg színnel
s izgalommal, amikor megéreztem,
vagyok olyan bátor ahhoz, hogy végre
elképzeljem, milyen is másnak, egészen

másnak lennem, ezáltal én megleltem
legfőbb erőforrásom. Bátorságom
nem félelemnélküliséget jelent,
azt teszem, amit kell, sőt hátországom

is ...

Az őskorban az ember igénytelen vala.
Ha nem harcolt a létért akkor meghala.
Ügyességén múlott a betevő vacsora.
Ha nem tudott futni, ő volt a lakoma.

A rabszolga sorsnak is meg volt az ára.
Lenyuzták a bőrük, vagy felhúzták a fára.
Épűltek paloták ,piramisok hada.
Hullot a sok nép,mint az őszi légy.

Keresztes hadjárat,Budhizmus ...

Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

A Népköztársaság útját csoszogom éjjenként.
Magányom hordom a holdfényben szégyenként.
Egyik éjjel szembe jött velem sugaras szempárod,
(S úgy hallottam) - bársonyos hangodon nevemet kiáltod.

Üres volt a járda, nem jött ott senki.
A Főváros ilyenkor, - már lefeküdt szunnyadni!
(Mégis úgy láttam) - kitárt karokkal vidáman röpülsz ...

Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett Hazának.
palubát sikáló, Tito ...

Ó, hogy kibukott belőlem az ember.
Meztelenül öleltem térdedet,
Feltártam mellem az ütés előtt;
S te csöndben, halkan, udvariasan
Rám terítetted szürke köpenyed;
Simogató volt, s könnyű; de nem meleg.
S erőszak nélkül, szelíden
Kiléptél a szorításból.
Hangtalan voltál, és határozott.
S így csuktad be az ajtót is magad ...