Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

A Népköztársaság útját csoszogom éjjenként.
Magányom hordom a holdfényben szégyenként.
Egyik éjjel szembe jött velem sugaras szempárod,
(S úgy hallottam) - bársonyos hangodon nevemet kiáltod.

Üres volt a járda, nem jött ott senki.
A Főváros ilyenkor, - már lefeküdt szunnyadni!
(Mégis úgy láttam) - kitárt karokkal vidáman röpülsz ...

Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett Hazának.
palubát sikáló, Tito ...

Ó, hogy kibukott belőlem az ember.
Meztelenül öleltem térdedet,
Feltártam mellem az ütés előtt;
S te csöndben, halkan, udvariasan
Rám terítetted szürke köpenyed;
Simogató volt, s könnyű; de nem meleg.
S erőszak nélkül, szelíden
Kiléptél a szorításból.
Hangtalan voltál, és határozott.
S így csuktad be az ajtót is magad ...

Bájos fekete hajkoronában
fehér szálak csillannak
és ebben a szépségáradatban
rám boldogítón hatnak.

Az őszülés nem az életkor jele,
ha a viselője szelleme,
egész élete szeretettel tele,
mert így gazdag az élete!

Nem pénzben mérve a gazdagságot
a világot Ő másképp nézi!
Lélekben becsüli a gazdagságot.
Létével ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...