Pokoljárás.

Pokoljárásra indultam,
Nem magamtól tettem,
Kézen fogott a teremtő,
Úgy indultunk, ketten.

Megmutatta minden bugyrát
Szenvedés helyének,
Szívem-lelkem beleremeg,
Ha visszaemlékszem.

Mind a földi létünk alatt,
Bűnöket elkövettünk,
Megbánásra ösztökélőt
Gonoszul ...

Gátlástalan emberek tipornak át
emberi érzéseken
nem értik...,ezért úgy vélik nincstelen
úgy érzik mindent lehet, s az út végtelen.
Csak az érzés végtelen,
de senkinek az élete nem.
Az idő nem pénz,az érzés nem erény
Egyedül az Őszinte Hit, mely mindennél többet ér!

E pillanatban rád gondolok kedvesem,
Hisz ki másra, ha te vagy nekem az egyetlen,
De őszintén elmondom szinte minden pillanatban te jársz az eszembe,
Így hát, ha nem beszélünk akkor egy emléket küldök üzenetbe,
Mert a szó elszáll, az írás meg marad,
De a szívembe belevésődött a veled eltöltött minden egyes pillanat,
Mert te vagy az a lány ki szebbé ...

Felhőket hord a tavaszi szél,
hitünknek hangja halkan zenél.
Csendben hirdeti jöttét Húsvétnak,
hulló bilincsét Jézus Krisztusnak.

Életre kelt szeretet hírnöke,
költözz örökre gyarló szívünkbe!
Hintsd bele újra lelkednek magját,
változtasd jóvá gonosznak sarját!

Fényárban táncolj tavaszi szél,
hitünknek hangja vígan ...

Égig érő fák felett a Napot látom,
fénye hozzám is eljut,
arcomba tűz, békéje elhozza az álmom.

Bár most hagyná el lelkem e testet,
Fényárban fürösztve boldogan
halnék meg.

Fény-árny játékot nézve,
a fák illatával megtelve bátran
halnék meg.

Nem messze patak csörgedez,
halk tiszta zajától nyugodtan
halnék ...

Az ősember látomása.

Egy kiadós ebéd után
Elnyújtózom kéjesen,
Nap süti a fák tetejét,
Lassan csukódik szemem.

Favillába elmélázok,
Bóbiskolok csendesen,
A napsugár körül ölel,
Kellemes így énnekem.

Hirtelen szörnyű hang üvölt,
Megrázkódik a világ,
Nem hallottam soha ...