Tajtékzik dühében a tenger,
hiába kaszálnád,
mint a dúvad elrohan,
kacag rajtad,
kaszád ketté töri,
a hegyet akarja,
nekidördül erejével,
ám kudarcot vall,
fröccsen a szájból a fehérség,
jön a víz,
és viszi új rohamra még,
a Hold boldog,
a dagály haraggal tökéletes,
de mind ez hasztalan,
Nappal jön az ...

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Miért szerény
az öszvér?





A ló és a szamár
kereszteződésének
eredménye: az öszvér,
...

Kilencven év nagy idő!
Végig élve, - emlékező!
Volt benne; hazánkat ostromló
Dübörgő tank, ágyúszó.

Örömujjongó nevetés
Az Elbánál,
Kezet nyújtó ölelés.

Volt Rajk –per és kivégzés,
Siralomházi merengés.
Kegyelemből újrakezdés,
Sokfajta nélkülözés.

Írások, amik hatottak,
Megtöltve a könyvtári ...

Megfontolom...




A keménykezű főnök vészjóslóan

magához hívat, és máris kérdőre von,

nem habozok, nem őrlődök, a kényes

a történetet nagy bátran előadom,


melyben górém a hunyó... ...

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt forró csókjától
a testem bizsergés árasztja el,
amitől felnevetek
észre sem véve, a remény
mikor telepedett mellém, együtt
néztük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére ...