Bámultam ki az ablakon,
a vasárnapi alkonyon.
Számoltam a fák lehulló levelét:
Egy zöld, egy sárga, egy vörös, egy barna, egy kék.
Egy kék? Igen ez határozottan egy kék!
Tudom, az ősz színe ezernyi,
de kék színű falevél nincs egy szemernyi!

Aztán látom, hogy le-fel lebeg a kékszínű falevél,
s a szivárvány összes színe is benne ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak ...

Szerelmünk eltűnt,
mint hulló csillag az égről.
Vagy ha jön a tél
és menekül a nyár a rétről.

Szerelem volt ez?
Vagy furcsa látomás?
Melyben főszereplők
Mi vagyunk és senki más.

Szavak. Könnyek.
Apró hazugság.
Akármilyen furcsa,
de ez a boldogság.

Kiskunhalas,1993.december

A tudás italából ne hagyj
eleget innom, óh iskola!
A szomjazó célja te vagy,
s eltol magától az ostoba.

Hívj asztalodhoz naponta
s tégy úgy, mintha játszanál!
Vigyázz rám s vegyél karodba
ha bármi bánat rám talál.

Fékezz,ha kell,jó szóval tilts:
te fegyelmezz, ne a félelem.
Ne tananyagot, engem taníts,
...

Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptember, november, december.

Őszapók deres lehelete...
búcsúzik fészkétől a fecske,
a ritkán látott gólyacsalád,
kisasszony napjára üres lett,
puszta már a sokszínű határ.

Olvasták: 504

Természet,