Kérdésekben még kíváncsi halott:
el-eltűnődő halhatatlanod.
Válaszokban már haldokló magad:
valóság, amely máris megtagad.

Ha kérdezek: magamtól kérdezek, -
tőled sohasem álszent, gnóm sereg!
Mammon gőgös arany félholdja fenn,
s lent lelket lop idő, istentelen.

Kérdés, ha fáj is, fájjon csak nekem!
E fájdalomban ott a ...

Szobám csendes , nyugodt, meghitt magányában
csodás kamarazene szól a rádiómban.
A gyönyörű dallamok lágyan szétoszlanak
és a szívemben élménnyé alakulnak,

majd onnan \"folyva\" e papírra
a tollam ezt az élményt leírja.
Papírra teszi ezt a varázslatot,
melyet a zene bennem létrehozott.

Óh zene! Te fenséges varázsló!
Életemnek egyik ...

Nem figyelek az intrikákra!
Fütyülök az intrikus világra!
Egyenes szó zengjen télen-nyáron,
őszinteség legyen úr a világon!

Az őszinte szónál kevés a nemesebb.
Szeretet és ez vezesse az életemet
végig kísérve a földi létemet
meghatározva az értékrendemet!

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám ...

Elmúlt egy év. Idősebbek lettünk.
csak a rossz ne tartsunk ki mellettünk!
Amikor most poharat ürítünk,
őszinte vágytól telt a szívünk,
hogy most már csak jóban legyen részünk,
s ami rossz, szakítson végleg velünk!

Mottó: Karinthy Frigyes:

\"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.\"


A legféltettebb titkom

Emberemlékezet óta
fogyókúrázom, amiben
tán az a legborzalmasabb,
nem oszthatom meg senkivel
a legféltettebb titkomat,
mert nem beszélhetek róla...