Ős i fény,
hűvös táj.
Ez a fény
dermedt már.
De ha csak
a fény hűvös,
nem nagy baj.
A szív ha hűvös,
ezen már
nem segít
itt semmi már
nem melegít.
hűvös táj.
Ez a fény
dermedt már.
De ha csak
a fény hűvös,
nem nagy baj.
A szív ha hűvös,
ezen már
nem segít
itt semmi már
nem melegít.
Olvasták: 641
Az Ön versének a helye...
Égig nyúló ágak között panelházak látszanak.
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.
Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él.
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.
Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él.
Olvasták: 305
Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...
Olvasták: 819
Mindenkinek meg kell fizetnie
a siker árát, ki előtte áldoz
mérhetetlenül sokat, kitől a
sors utólag hajtja be. Ámde pátosz
nélkül mondhatom el, megtanultam,
hogy a hibák legalább annyira jó
tanítómesterek, mint maguk ...
Olvasták: 490
Az égen tömör felhők szürkülnek,
sötét szürke színt adva az ősznek.
A fák a szélben hajladoznak,
s a sárga leveleik hullnak,
hullnak, hullnak, szünet nélkül hullnak,
a nedves avaron sárrá válnak.
Ősz ül rá a panelszürke tájra,
az esőtől áz14mpufott földi világra!
sötét szürke színt adva az ősznek.
A fák a szélben hajladoznak,
s a sárga leveleik hullnak,
hullnak, hullnak, szünet nélkül hullnak,
a nedves avaron sárrá válnak.
Ősz ül rá a panelszürke tájra,
az esőtől áz14mpufott földi világra!
Olvasták: 319
Bőszen rohanunk a semmiből az üres semmibe.
Így lesz a gyorsan múló semmink mindinkább semmivé.
De ha egyszer a semmi is megtelik a semminkkel,
akkor még a meglévő semminket hogy tegyük a semmibe?
Így lesz a gyorsan múló semmink mindinkább semmivé.
De ha egyszer a semmi is megtelik a semminkkel,
akkor még a meglévő semminket hogy tegyük a semmibe?
Olvasták: 345
