Kérünk Istenünk, mindenkor légy velünk,
hogy a szeretet csendjében élhessünk,
hogy boldog lélekkel, békében létezzünk,
hogy a Te hitedben teljen életünk,

hogy soha ne kelljen bajtól, betegségtől
tartanunk,
hogy sokkal tisztább, szebb legyen a Földön a holnapunk,
hogy teljesüljön a jelen jóléte is, mire ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! -
hulló kövek alá. Nevet
hamis Sorsisten, rút kegyetlen:
- ...

Nyárfákról madárhangok
hulltak: kis fénylapocskák,
csöpp kék csókolta semmik, -
de álmuk csillogtatták.

A hegyek távol voltak.
Mentem, s nem közeledtek.
Párolgott minden: égbolt,
táj, titok, mosoly, könnycsepp,

bánat, mely szívünk húzza
szakadék felé csendben,
szeretetvágy, mi ott ...

(A szöveg megzenésítése esetén a szerző értesítendő.)

Szép a cica, akár barna, fehér, fekete,
szürke, tarka, vagy bundáján rózsás szín-mese.
Kackiás a cicák bajsza, karmuk katonás, -
s olykor egy-egy kisegérnek a végállomás!

Minden cicán nagy szem, bájos, s mindnek pofija
azt mutatja: mily szeretni való a cica!
Mondjunk velük tréfás ...

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...