Hűtlen hozzánk e nyár, s még rosszabb ősz lesz.
Levelek itt-ott fénnyel feltöltődnek,
de sugár elfogy széllel vert világban,
s a lelkekben egyre hidegebb árny van.

Minden együtt, - mégis minden magányos.
Mily lehangoló az, amit e nyár hoz!
Lombokon teng-leng tehetetlen csendje,
s ijesztő jóslat hull a végtelenre.

A vers örömteli Szépséget ...

Mikor én felkelek, te már régen fent vagy.
Ébresztő mosolyod lelkemben mély nyomot hagy!
Nem is tudod igazán, hogy mennyit jelentesz nekem,
Ha te nem léteznél, nekem se volna életem.
Nem is tudom elképzelni mennyit küzdesz az életben,
Nem voltam még soha, de szívesen lennék a helyedben.
Nem tudom mi az a teher, mi a válladat nyomja,
De ezt egy gazdag embernek ...

Akinek a szívében jóság terem,
az úrrá tud lenni a nehézségeken!
Akinek a szívében nem terem semmi,
ott csakis a gonoszság tud úrrá lenni!

Akinek a szívében ott a szeretet,
az segíti a rászoruló embereket.
Akinek a szívében szeretet virágzik,
annak a lelkében boldogság ...

A hazug élet, az álnok világ
szívet, s érzést, mindent szétrág.
Minek hazudni a szeretetet,
ha őszintén szeretni nem lehet.
A színpadias csók nem igazi,
a hű, igaz szív azt nem bírja ki!

Szelíd habokkal köszön el Tőlem a tó.
Szolid fénycsókja bájos, andalító.
Búcsúzom, de egy általában nem örökre.
Szeretettel gondolok e szép vidékre.

Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat fényről, - és nem hallgat árnyról,
önhaszon-lovagrendet mélyen ...