A szerelem egyszer véget ér,
múlnia kell, hogy érezd mennyit ér,
milyen fontos mikor a szívedben ég,
megtanítja majd a fájdalom, a vég.

Becsülni amíg lehet, azt aki szeret,
hogy azután különleges legyen neked.
A szerelemnek múlnia kell, hogy érezd mennyit ér,
még ha fáj ...

Sokszor mint egy kóbor kutyát szánalomból,
simogatsz meg enyhítve a kínzó fájdalomból,
maradékot dobva az éhezőnek csupán kegyelemből,
és én elfogadom mindig talán szerelemből.

Döntöttél s én tiszteletben tartom,
szerelmed többé sohasem hajtom,
amit kértél tőlem elfogadom,
magamat meg mégse ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...

Úgy fáj,
minden perc, mely elmúlt már,
minden szó mit nekem mondtál,
emléke annak míg velem voltál,
Úgy fáj!
Úgy fáj,
a szerelem messzire száll,
boldogságot máshol talál,
szívem vissza hiába vár,
Még fáj!
Még fáj,
még őrzöm helyed mit itt hagytál,
szavaid melyekkel szívembe ...

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Hogyan múlhat el a szerelem,
egykor volt őszinte, mély érzelem?
Mely nélkül nem tudtuk volna elképzelni életünk,
most mégis reggelente napról napra úgy ébredünk,

Hogy nem érzünk már semmit iránta,
nem fáj már nekünk kedvességének hiánya.
A magány minden érzelmet megölhet bennünk,
ürességet hagyva ...