Szerelmünk útjában irigység vicsorog,
szívünkbe karcolva kajánul vigyorog.
Vési, szurkálja meghitt perceit,
sóváran markolná örömök kegyeit.

Csillagokat lopna,fényeket magának,
hervasztaná ékét szerelemvirágnak.
Hervasztaná ékét,magányba taposná,
kegyetlen szeszéllyel a vérét kiinná.

A nap, ez az ékkő
Miért van az égen?
Hisz már ajándéknak
Szántam néked régen!
A Duna is miért
Folyik olyan lustán,
Hogyha nem ringat el
Habjainak fodrán?
A szélvihar pedig
Minek kerekedik,
Ha pillantásodra
El is csendesedik?
Millió sok csillag
Minek van az égen-
Mikor az a szempár
Világít sötétben.
És ...

Miért kell a zavartalan
És simogató csend,
Mikor a szerelem éget,
Vagy a szívünk kerget?

Azért,mert úgy átadhatjuk
Magunkat a vágynak,
Érezzük tébolyult testünk
Tovább már nem várhat.

A csend körbeölel és véd,
Mint buja takaró,
Lebegünk a végtelenben...
Ez jó s mámorító!

Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem ...

Tegnap szívem jégkamrájába temettelek.
Köréd koszlott vágyakból fontam koszorút.
Utolsó öleléssel átfontam élettelen testedet,
S halotti lepelként rád terítettem
Szomorú lelkemet.

Úgy maradnék e gondolatszerelemben veled !
Dédelgetném továbbra is szívemet.
De jaj, szárnyaszegett madárrá ...

Te vagy a jelenem
És te vagy a jövőm,
Nappalom, éjszakám
És minden örömöm.

Te vagy az egyetlen,
Akit testem kíván
És a legszebb szó is,
Ami elhagyja szám.

Te vagy a boldogság,
A forró ölelés,
Az is te vagy, kiből
Nekem sosem elég!

Te vagy, aki után
Sóvárogva vágyom,
Az örök

Olvasták: 618

Szerelem,