A szenvedést és a szenvedélyt egy kicsi határ választja el. A szerelem pedig inkább az első szinonimája.

A szerelem az egy olyan dolog amit nem tudsz megfogni, de sok olyan dolgot csinál ami rohadtul fáj, vagy olyan boldoggá tesz, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni.

Sokat gondolkoztam, s láttam a lelkemmel,
Nekem semmi más sem csak a vers ami kell.
Mikor a papírra némán ránézek,
S onnan csak te pillantasz vissza rám.

Egy fél sor két rím s egy jelző.
Károly nem lett más csak \'Vadlelkű költő\'.
S miért is akarnám lelkem mosni tisztára?
Hisz itt a papír mi nem is figyel ezernyi hibámra.

Ő is ...

Rég óta azt hiszem, hogy majd holnap jobb lesz,
De ez egy kitaláció s csak a szerelem mi gyógyír sebemre.
Mert kihalt már a lépcsőház és rozsdás lett a korlát.
Salétromos falak közt kitörni hagyom lelkem vágyát.

S a kulcs a zárban bezártok, hogy ne lássam,
Mit hoz a holnapom s azt mindennél jobban ...

Két éve megváltozhatott volna életem,
De a sopánkodás nem változtat az éveken.
Mégis milyen más lenne , vele együtt lehetnék,
S kezem kezébe összefonva tehetném.

Miért, miért magamban mindig ezt kiáltom?
Ha kell érted a tízpróbát ezerszer kiállom!
Szürke a flaszter és szürke az élet.
Ezt színezi az égbolt mert ő kék ...

Miből nem szabadulhatok
Fogva tart, örökké kínoz
S nem hagy soha nyugodnom.

Mindig csak akar engem
Vérzik tőle néha szívem
Rettent ha Ő nincs velem
S szétfeszíti lelkem.

Érzés mit más ad nekem
De mégis engem öl meg
Meghalok és feltámadok
Örök harcot vívok.