Valami történt velem idebent.
Fogoly lettem s mégsem lázong szívem.
Lakhelyem a szerelem börtöne
S az érzés mámora ide láncol örökre.

Rabtartóm vagy, édes kínzóm,
Testemet csókjaiddal lassan emészted fel
Hogy szívem szabad prédáddá váljon,
Hogy tiéd legyen, téged szolgáljon ...

lég egy pillantást vetnem rád,
S testem minden sejtjén villámként cikázik át a vágy.
Szemed tükrében édes álmot látok,
Fejtetőre állítjuk mi ketten a világot.

Szeretni korlátok, félelmek nélkül,
Önfeledt mámorban, hol minden megszépül.
Veled szántani a boldogság egét,
Bódultan ízlelni a szerelem ...

Néma csöndben hideg szél.
Fájó könnyem mennyit ér?
Szívem, mint arcom tiszta sár.
Szomorú árnyékot vetnek a fák.

Könnyesőben szélvihar,
A szerelem mindent felkavar.
Ezer villám a mélybe csap,
S a szívem őrzi a fájdalmat.

Forró könny olyan égető,
Nem hűti le a ...

Üveghegyek mögé bújtak
gyönyörűséges perceim.
Mint pislákoló gyertyán az olvadó viasz,
Lassan csordogálnak félbeszakadt vágyaim.
Elfolynak, s mint sötét rianás
a dermedt tó vizét,
Úgy hasítják ketté sajgó szívemet.
Most már tudom,
hogy a lélek sebe éppen úgy tud fájni,
Mintha a testen tátongó fekélyt
valaki izzó ...

Fejemre hullt őszi idő,
hajamra ezüstöt szórtál,
ekéddel bőröm szántod,
szemembe könnyeket loptál.
Pedig még nyárról álmodom,
lelkem még virággal teli,
ha könnyesek is szemeim,
csakis a szerelem teszi.
Izzó hevétől szívemben
a piros rózsa még kinőtt,
de ezt ne kívánd,nem ...

Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...