Nincs dallamosabb harmónia

szerelmünknél, összhangzó, tiszta

szimfónia, érzése velünk

született, velünk hal el. Együtt



mindig boldogok vagyunk, hálás

vagyok a sorsnak, mert ő áldás

nekem, már azzal is: létezik,

hiszen megmutatta, leledzik



bennem érzés, amelytől ...

Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.

A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.

Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...

Könnycsepp játszott el csillogó zenével,
s lenti sóhaj kilengő fenti kékkel.

Erdő vitte fatörzsek félénk árnyát,
s a varázslót, aki szívekbe lát át.

Madárhang-szikrák szálltak és lehulltak,
s egy köntösön színt gyújtottak ki: múltat.

Vitt az erdő könnycseppes-bűvös álmot,
hajnalpirost, mit a varázsló ...

Rossz korral, - és korával összetöpped
az ember kedve. Hiheti a többet, -
de kérdi már: más mérlegen mit érne
Kosztolányi Hajnali részegsége?
Jó. Égi bált látott fent élénk Szépen, -
s ki tartotta lent, háza ketrecében?
Be-becsaphatta önmagát, vigyázón,
de intő árnyék átbújt fénytelt zászlón.

Ugat a dog, gőg-palota kövére
ha ...

Az életemben voltak olyan

időszakok, mikor aggódtam

sorsom, családom sorsa miatt,

a rettegéseim álmatlan



éjszakákat okoztak, ámde

a szilárd hitem olyan volt, mint

a puha párna… Megértettem,

én csak akkor győzhetek – nyerni

...

Volt idő, mikor túltengett
bennem az önbecsülés, öntelt,
hetyke modort erőltettem
magamra, bár csak emelt fővel,

büszkén akartam – szerettem
volna élni. Fölényeskedést
egy idő múltával szépen
levetkőztem, helyét szerénység

vette át, mely büszkeséggel
párosulva igazán vonzó,
nemes egyszerűséggé lett.
Gőgöm elillant ...