Ólomsúly koppan léleksebemre
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály eltakar.

Mikor elmentél, csak álltam némán,
vártam egy jelre csendesen,
sokat tűnődtem a sors szándékán,
azóta gyakran könnyezem.

Álmodom még a régi időkről,
lelkemben nagy a zűrzavar; ...

Mindenkinek meg kell fizetnie

a siker árát, ki előtte áldoz

mérhetetlenül sokat, kitől a

sors utólag hajtja be. Ámde pátosz



nélkül mondhatom el, megtanultam,

hogy a hibák legalább annyira jó

...

Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót;

parkok vén fái
sorsokat látnak,
csendre vigyáznak,
őrzik a mát,
templomok tornya,
századok óta
állja az élet
vad viharát.

Ékkő e város, országunk szépe: ...

Testünk szegekkel átütve függünk a keresztfán,
sorsunk göcsörtös, kemény gyilokfáján.
Jézusom, megmondod-e vajon milyen sors vár ránk?
Számíthatunk-e arra, hogy szebb napok ragyognak ránk?

Mostanság, életem alkonyán
többször kopogtattam a pokol
és a mennyország zárt kapuján,
miután nem vagyok sem forró -,

sem hidegfejű, a végletek
embere sem, bebocsátásig
nem jutottam el, a végzetem
szüleim eltávozásáig

csendben figyelt, később már jelzett,
dörömbölt, lelkemben, szívemben.
Csillagzatom, mely ...