Ránk vetődik egy volt-október árnya,
s egy még régebbi októberé.. halott
levelek élőt mímelnek a szélben,
míg lemondón legyintek, hallgatok.
Bent a képernyőn Milliárdos Manci
két vigyor között ezt-azt mondogat.
Buzgón helyeslik csatornás barátok.
Kacsintgatnak az önérdek-szavak.
Lassan mind meghal, ki tudja: nem úgy volt,
s egy szakállas úr ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs ...

Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, ...