Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisegér,
aki minden lyukba beleért.
Belopózott a kamrába
és rábukkant egy jó nagy sajtra!

A gazda a sajtot egy polcon hagyta!
Az egér mászott érte polcról polcra!
Úgy vágyott Ő egy szép nagy sajtdarabra!
Távolabbról figyelte Őt a macska!

Úgy figyelt a stelázsihoz lapulva!
Az egész mászott polcról ...

Művek, mint az életünk maga,
mai sorsunk kemény bírálata,
minden öröme és komikuma,
képek mint a népélet ma!

Képek rólunk vászonra álmodva,
jó elmerülni e szép álomban,
jó lenni e festői világban,
részesülni e művészi áldásban!

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Hó hullik a hideg tájra.
Fehér a fák minden ága.
Mókus ugrál ágról ágra.
Béke száll az egész tájra.

Messziről jött a szép üzenet,
a karácsony elérkezett!
Szeretet fűt minden lelket
és éltet sok-sok emb ert.

Mindenkinek szíve ragyog.
A karácsony most összefog
sok embert, ki boldog most.
Béke fog össze falut, várost.

A ...