Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisegér,
aki minden lyukba beleért.
Belopózott a kamrába
és rábukkant egy jó nagy sajtra!

A gazda a sajtot egy polcon hagyta!
Az egér mászott érte polcról polcra!
Úgy vágyott Ő egy szép nagy sajtdarabra!
Távolabbról figyelte Őt a macska!

Úgy figyelt a stelázsihoz lapulva!
Az egész mászott polcról ...

Művek, mint az életünk maga,
mai sorsunk kemény bírálata,
minden öröme és komikuma,
képek mint a népélet ma!

Képek rólunk vászonra álmodva,
jó elmerülni e szép álomban,
jó lenni e festői világban,
részesülni e művészi áldásban!