A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép ...

Az ünnep mindig gyorsan elvirágzott.
Aranytenger alkony lobbantott lángot,
majd kötelesség csillagútját rótta,
s halvány fehérré lett elégő rózsa.

A Te világod is bánattal telt meg,
amikor újra megláttad a kerted,
esti rigóhang árnyékokra csattant, -
s pusztult a szépség minden pillanatban?

Tettek? A vers, ha szól is, tehetetlen?
A világ ...

...Utazás....

...mindannyian ezen a földön... csak utazok vagyunk...
...néha megállunk...leszállunk és várunk vagy véget ér utunk....
...miközben utazunk...nézünk az ablakon kifelé....
...meglátni másikban a szépet a jót...sokszor egy pillantás is elég...
...mint mikor ültünk a buszon és egyszer csak megláttuk valakit...
...a szív egy pillanatra ...

....Örökké....

...szeretlek...hogy miért nem tudom de ne is kérdezd...
...csak csukd be a szemed...szíved lát és te is érezd...
...szeretlek...távol vagyok...de kezed fognám és veled lennék...
...szavakat füledbe súgni...mik életedet boldoggá tennék...
...szeretlek...de tudom...hogy ezek csak nagyon szép álmok...
...mit talán örök életen át csak ...

....Hallgass a szívedre....

...ne akarj tovább így élni...érzelmeid nélkül...
...az olyan mintha sírnál...de könnyeid nélkül...
...tudom...a könnyek néha megkönnyítik az életet...
...de hidd el jobban fáj annak ki belül sír és kifelé nevet...
...engedd...hogy érzéseid szabadon szárnyaljanak...
...ne küzdj sorsod ...