Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.

Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem ...

Az időkön által lelkileg utaztam.
Tengerpartra értem. Ragyogó tavasz van,
A mosolygó égbolt fényes azúr-tiszta,
Derűjét a tenger mosolyogja vissza.
Kiszökellő szirtet csókdosva, locsognak
Ringó fodrocskái pihenő haboknak.
Nyájas zöld ligetben remek márványszobrok,
Oszlopsoron nyugvó háromszögű ormok.
Itt s amott a lomb közt illatfüstök ...

Minden nép, minden korban, bonyolultan,
összegződésként mutatja meg magát,
ha nép alatt teljes nemzetet értünk, -
hogy elkerüljük a fogalmi hibát.
A néppel gyakran nem azonos a nemzet.
Ó, hány magyar volt magyarok gyilkosa!
S ezt felejtetné fentről hókuszpókusz
hazafiságot zengető tolvaja!
Ilyen a tolvaj. Nem csak a korunkban
markolt magyarként a ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Búzamezőkön,
Hűs zápor veri termést.
Lesz-e aratás?

*

Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll,
Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál.
Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése,
E sors, igazolhatom, a jó Isten ...

Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ...

Ha csak a borús felhő szorít,
Mitől a léted egyre csak ordít:
Én akkor is szeretlek!

Ha köddé válnak a kinyílt virágok,
Ha mégsem én jelentem Neked a Világot:
Én akkor is szeretlek!

Ha hazádban hontalannak érzed magad,
S szívedben a haza undora egyre dagad:
Én akkor is szeretlek!

Ha balsors ...