Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ...

Ha csak a borús felhő szorít,
Mitől a léted egyre csak ordít:
Én akkor is szeretlek!

Ha köddé válnak a kinyílt virágok,
Ha mégsem én jelentem Neked a Világot:
Én akkor is szeretlek!

Ha hazádban hontalannak érzed magad,
S szívedben a haza undora egyre dagad:
Én akkor is szeretlek!

Ha balsors ...

Ezerszáz év örökét hordozom,
nyomorút, bőséget,
s színes, de folyton küzdelmes sorsom,
vesztem, dicsőségem.

Ezerszáz év diadalát iszom,
mámorban megélve,
hol a sokaság, földre borulón
hódolt teljességgel.

Ezerszáz év búbánata nyomaszt,
lüktetve lelkemben,
midőn őserőm elhagyott vala,
s ...

A lázrózsáit rózsáknak ne nézzed!
Megtéveszt látszat, sok kifestett részlet?
Gondolkodj, értsd meg Európa sorsát,
s mit miért színlel beteg Magyarország!

Beteg? Haldoklik. Lassan gyermek sincsen.
S van-e magyar, ki becsületre intsen?
S a nép? Hát ez nép? Botránylovagoknak
elnézi azt is: szabadon ...

Cinkotán van egy kis patak:
Caprera. Átszel árnyakat,
fényeket. Nem megy messzire.
Dobog múltam gyermekszíve.
Hány év? Mit is súg? Hallgatom
egykori lélekcsillagom.

Itt fogtam csöppnyi csíkhalat
most is álló kőhíd alatt.
Hányat? Hát legalább hatot.
Az emlék visszaballagott,
mosolygott rajtam. Ó, patak,
eltűntek mind a kis halak,
egy ...

Fekszem az ágyon, és nem jön az álom
az enyhet adó.
Láz gyötri testem, és nem pihen lelkem
a vágyakozó.
Tódul az emlék, hisz most volt a " nemrég"
az ész menekül.
Bódul az agy már, és nincs, aki rám vár
félek egyedül.
A jelen száguld, a szív olyan árvult,
hogy fáj a magány.
Üldöz a múltam, mert élni akartam
ezer a ...