Emlékszel? - egyszer azt mondtad:
\'Mindent megadok, még a barátságot is!\'
Tükörbe néztem, s nem fogadtam el,
Tartoztam neked ennyi felelősségel!

Akkoriban a Városban, a felnőttek is,
Gyerekek is, gúnyolódtak rajtam.
Volt részem övön alul ütött
Sok kínos kudarcban.

Az irántad hevülő érzéseimet
Magamba fojtottam.
Legbelül ...

Zöldellt már a határ,a nap sütötte szépen,
kománk ősz fejére hasított be éppen.
Mert jó sokáig ült ő víznek közelébe,
hal nem kószált felé a horgászbot végére.
Mellette demizsonban naptól óbor fortyogott,
nap égette arcába hosszú kortyolásba fogott.
Félrenyelt hirtelen,s ekkor akadt reá
a nagy hal,s íme ily harci helyzet várt ...

Alacsony s tettre képtelen
Ez jellemem,vívódik szüntelen.
Önmagammal vagy a világgal.
Sorsom összevetném egy nyíló virággal.
Szerelemre éhes,szerelemre keltett,
Sohasem éltem meg ezt az érzelmet.
Hogy fogalmaztam meg?
Mi késztetett erre?
Vagy ellene állok én talpig fegyverbe?
Morcosan,harcomon ...

Az őskorban az ember igénytelen vala.
Ha nem harcolt a létért akkor meghala.
Ügyességén múlott a betevő vacsora.
Ha nem tudott futni, ő volt a lakoma.

A rabszolga sorsnak is meg volt az ára.
Lenyuzták a bőrük, vagy felhúzták a fára.
Épűltek paloták ,piramisok hada.
Hullot a sok nép,mint az őszi ...

Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett Hazának.
palubát sikáló, Tito ...