Az orvosnál...

- Vagy...
- vagy nem vagy!?
De lenned kell, mégis!
Korai telefonhívás...
majd egy másik;
- Menned kell, hisz
sürgős a hívás,
de itt minden kihívás!
A váróban nyüzsgés,
gyereksírás, nyögés.
Beteg minden sarokban,
vírusok sorra tilosban.
Ülőhely sem elég,
a fogas is kevés.
- Hol van már az ...

Éltem és ittam sorsomat sorsodból,
feléled sorsunk Te csodagyerek!
De föl nem éled az, amit megöltek,
eltemettek a viharvert, mostoha évek...

Az élet konokul, bitangul becsapott,
meggondolatlanul és hálátlanul elhagyott.
Csapásokat mért rád, ...

Te vagy...

Te vagy szívem
másik fele,
Te vagy az életem
rejtekhelye,
Te vagy titkom ajtajának zára...
Nálad szívem pitvarának
kulcsa...
Te vagy lüktető szívem
dobbanása,
Ünneplő lelkem
édes álma.
Te vagy álomba ringatóm,
szerelmet kézből itatóm.
Te voltál sorsom ...

Századok sötét folyosóján átmentünk,
hittünk egy jobb sorsban és az igazságban,
olykor keserves keresztútra vitt lépésünk,
de megmaradtunk a Magyar hagyományban.

Nagyszülők mesélik a hősök nagy tetteit,
új nemzedékek ápolják szent földünket,
a Magyar szívben virágoznak a nemzet értékei,
szóval ...

Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors.
Záport, erdőt, friss harmatot,
mire ócska kerék csúf sara felcsapott.
Csengő nevetést, mit gonosz kacaj túlordított.
Szivárványt, barnát, feketét,
Édes szívet, mit emészt a fekély...

Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér,
Édes álmot, mihez démon keze ...

Dési Huber István emlékére

Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és a bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,

s az, bírta volna még. De megszökött a test,
szíved megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap ...