Te vagy...

Te vagy szívem
másik fele,
Te vagy az életem
rejtekhelye,
Te vagy titkom ajtajának zára...
Nálad szívem pitvarának
kulcsa...
Te vagy lüktető szívem
dobbanása,
Ünneplő lelkem
édes álma.
Te vagy álomba ringatóm,
szerelmet kézből itatóm.
Te voltál sorsom ...

Századok sötét folyosóján átmentünk,
hittünk egy jobb sorsban és az igazságban,
olykor keserves keresztútra vitt lépésünk,
de megmaradtunk a Magyar hagyományban.

Nagyszülők mesélik a hősök nagy tetteit,
új nemzedékek ápolják szent földünket,
a Magyar szívben virágoznak a nemzet értékei,
szóval ...

Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors.
Záport, erdőt, friss harmatot,
mire ócska kerék csúf sara felcsapott.
Csengő nevetést, mit gonosz kacaj túlordított.
Szivárványt, barnát, feketét,
Édes szívet, mit emészt a fekély...

Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér,
Édes álmot, mihez démon keze ...

Dési Huber István emlékére

Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és a bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,

s az, bírta volna még. De megszökött a test,
szíved megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap ...

Fűszálon reszkető harmatcsepp vagyok.
Izzó láva mikor a nap kél.
Vágyam,hogy újra enyém légy ismét.
De nem lehet,mert ezt nem akarod.

Akarok lenni hajós,ki
Vitorlát csak egyszer bontott.
S csatát vesztve,viharverten,
Karjaidba vennél,engem,bolondot.

Pokol tüzében égek.
Szívemben vasrudak dobognak,
Vérem hevül ha réd gondolok ...

Éveket áldoztam magamból rád.
Melyben gyorsan teltek az évek,
S nem jöttem rá mi legfőbb erényed.
Sohasem érdekelt mit érzek.

Voltam szerelmes kamasz,
Ki hitte az élete mindig tavasz.
Voltam szívből szerető arád,
Ki élete fiatalságát áldozta reád.

Voltam barátokat eltűrő idegen,
Az étel sose várt hidegen.
Voltam boldogan ...