Papa, mama, baba, tátá,
s tudok még vagy négy-öt szót.
Adjál, lámpa, brum-brum, egy,
a szókincsem már rengeteg.

Azóta, hogy megszülettem
egy év telt el éppen,
s mi mindent kell megtanulnom,
egyre több a feladatom.

Tudom ki a mami, papi,
s azt is ki a mama, papa.
A dédit is megismerem,
hisz nagyokat játszik ...

Ne fújd el a gyertyát
bevilágítja a csendet,
nem ülhet a könyörtelen
fájdalom mellemre,
megtanultam várni
türelmesen:
mikor kopogtat
ablakomon
a csodás reggel,
majd
rámosolygok
csendesen.

A világon a legszebb szó,
mit kimondani olyan jó:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudni, hogy ott vagy mindig, ha kell,
csak szólnom kell, csak a varázsszó kell:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudom: reggel, délben, este, vagy sötét éjszakán,
megoldódik minden gondom, hisz te vigyázol ...

Fűtenger nő
a vasúti sín
töltésén,
a patak fölött
keskeny
értelmetlenség.
A csöndet
elmém tiltakozása
töri szét:
Mit keresek
ezen a tájon?
Fűtengerbe
őrzött
ifjúságom?
Csillogtak a
vágytól
ragyogó
szemek,
kézfogás,
körtánc,
pezsdülő vér,
csókba ...

Szeretők szeme villámot szór,
egymás húsát marják vadul,
de még ettől
virul a szerelem.
A tél szele mindent megöl,
de
a tavasz élettel közeleg,
minden reggel felkel a Nap,
igaz
éjeket a Hold takarja.
Szerelem, Élet és Nap mellett
minden veszendő,
a világ legszebb virágai Ők.

Elszeleltem...





Toporzékoltan a nagy

fájdalomtól, a doktor

nem sok jóval biztatott.

Orvosi táskájából



...