Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ...

Téli álmában a nagy folyó
titkokat tőlünk rejteget...
Hangfalat áttörő gyermekzsivajt,
lábnyomokat víz tetején,
csónakból lógó evezők között
szerelmes pár boldogságát élvezni,
vidáman csivitelő
parti fecskék röpte
víztükrének fekete ékkövét,
széllel csókolt tajtékot,
vízeséssel, robajjal ...

Ma ünnep van, köszönt minden téged,
hisz elérted a nyolcadik éved.
Reggel a kelő nap, sugarával cirógat,
és cinkos mosolyával rád kacsingat.

Napközben egy szellőcske
simít rá a kezedre,
az égen egy felhőcske,
bodrot-fodrot rajzol le.

Csivitel egy kis madár,
zümmög már a sok ...

Papa, mama, baba, tátá,
s tudok még vagy négy-öt szót.
Adjál, lámpa, brum-brum, egy,
a szókincsem már rengeteg.

Azóta, hogy megszülettem
egy év telt el éppen,
s mi mindent kell megtanulnom,
egyre több a feladatom.

Tudom ki a mami, papi,
s azt is ki a mama, papa.
A dédit is megismerem,
hisz nagyokat játszik ...

Ne fújd el a gyertyát
bevilágítja a csendet,
nem ülhet a könyörtelen
fájdalom mellemre,
megtanultam várni
türelmesen:
mikor kopogtat
ablakomon
a csodás reggel,
majd
rámosolygok
csendesen.

A világon a legszebb szó,
mit kimondani olyan jó:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudni, hogy ott vagy mindig, ha kell,
csak szólnom kell, csak a varázsszó kell:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudom: reggel, délben, este, vagy sötét éjszakán,
megoldódik minden gondom, hisz te vigyázol ...