Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, ...

Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a ...

Besötétedett, eljött az este.
Egyedül vagyok a magánytól félve.
Lemezt teszek fel, zenét hallgatok.
Cigarettázom és pezsgőt kortyolok.

Fülelek régmúlt zajt hallok,
Megjelennek előttem arcok, volt mosolyok.
Vagy talán a pezsgő mámora játszik?
Tudja, hogy a költő társra vágyik:

Kint sötét van, bent mélység.
Hiába kiáltok ...

Nagy pelyhekben hull a komorodó szürke felhőkből a hó.
Meleg szobából a fehér hópaplanba bújt kertre nézni jó.
Az egész környék a téli este hideg nyugalmába dermed,
majd az éjszaka jeges ölelésével karolja át a kertet.

A hócsipkés, kopasz, álomba szenderült fák adják át szépségüket
a jeges leheletű, lassan-lassan szétterülő sötét ...