Leszáll a csendes este
e békés környékre,
a szép Rózsavölgyre.
Bogi indul őrségbe.

Kutyaként kötelessége,
hogy mindég vigyázza a rendre
mindenfelé körös-körben
a napoknak minden percében.

Csillagok ragyognak a sötét égen.
Szél sem rebben. Csend van a sötétben.
csak egy villamos tűnik fel az éjben,
hogy aztán eggyé ...

Lágy reggeli napfény simogatja a tavaszi tájat.
A friss füvön, növényeket, fákon sasszézik párat,
majd a saját táncától elbűvölten terül szét a tájon,
miközben a Nap vidám mosolyát szórja szét e világon.

Rózsavölgy ennek a csodaszép, mesés tájnak a neve,
amelynek e kikeletben fürdik minden ...

Saját értékrendünkön mi eltöprengünk,
merre menjünk, ha már bele kezdtünk,
lázas testünk ölelkeztünk, nem figyeltünk,
mindent elvesztettünk míg itt hevertünk.

Amíg elszökhettünk, együtt eltűnhettünk,
lassan mindenkit elengedtünk, elvesztettünk.
Mertünk de mégse nyertünk hát útra keltünk,
szeretünk szívből, terveztünk ésszel s ...

Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...

Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám ...

Szonett 4.

Nagyon hatással van rám az Ember,
s néha Vele összetalálkozom,
ilyenkor gyakran elcsodálkozom,
hol élt eddig, hol bújkált előlem?

Voltam én is naív és bölcs gyermek,
korareggel tipegtem rokonok,
s szomszéd öregek, nagy okosok
történeteit hallgatni, s eszem

felfogta életüket, ...