Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...

Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám ...

Szonett 4.

Nagyon hatással van rám az Ember,
s néha Vele összetalálkozom,
ilyenkor gyakran elcsodálkozom,
hol élt eddig, hol bújkált előlem?

Voltam én is naív és bölcs gyermek,
korareggel tipegtem rokonok,
s szomszéd öregek, nagy okosok
történeteit hallgatni, s eszem

felfogta életüket, ...

Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ...

Téli álmában a nagy folyó
titkokat tőlünk rejteget...
Hangfalat áttörő gyermekzsivajt,
lábnyomokat víz tetején,
csónakból lógó evezők között
szerelmes pár boldogságát élvezni,
vidáman csivitelő
parti fecskék röpte
víztükrének fekete ékkövét,
széllel csókolt tajtékot,
vízeséssel, robajjal ...

Ma ünnep van, köszönt minden téged,
hisz elérted a nyolcadik éved.
Reggel a kelő nap, sugarával cirógat,
és cinkos mosolyával rád kacsingat.

Napközben egy szellőcske
simít rá a kezedre,
az égen egy felhőcske,
bodrot-fodrot rajzol le.

Csivitel egy kis madár,
zümmög már a sok ...