Nem adom többé a lelkemet egy mosolyáért,
néhány kedves szóért, egy bókjáért.
Nem adom többé a lelkemet, egy csókjáért,
egy múló pillanatért, kedves hangjáért.

Nem adom többé a lelkemet, egy lányért,
egy forró vad éjszakáért sem százért.
Nem adom többé a lelkemet, ne rontsa kárhozat,
én soha ...

Egy érzés az mi rám talál, mindig mikor felkelek,
egész nap követ, kitölti minden percemet.
Mint hajnali ködfátyol, úgy borítja be szívemet,
ettől az érzéstől szabadulni nem lehet.

Próbálom leírni neked mit is érzek,
mennyire hiányzol, mennyire félek.
Igen félek, rettegek mert meglehet,
hogy nem bírom majd nélküled.

...

Meglátni és megszeretni,
elmenni de sohasem feledni.
Csak egy pillanat műve volt,
ám egy életre szólt.

Azt ígérted örökké tart,
nem kell bocsánatot kérnünk semmiért majd.
Azt ígérted együtt öregszünk meg,
a jövőnk sohasem lesz ennél szebb.

Azt ígérted örökké szeretsz,
elmenni ...

Másokban keresem mindazt amit benned szerettem,
másokban látom azt amit benned kerestem.
Mások szemében keresem a boldogságot,
mások tekintetében égve szövögetek álmot.

Másokban keresem mindazt ami te voltál,
másoktól várom azt amit te mondtál.
Másokban látom kik hasonlítanak rád,
szemem mindenkiben csak téged lát.

Téged kereslek ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Az élet egy szemvillanás,
egy lélegzet, egy szívdobbanás,
egy sóhaj, egy álom,
egy pillanat most már látom.

Az élet egy kis patak,
csendben sebesen szalad,
ám néha a nyakadba szakad,
néha sötét völgyekben halad.

Budapest. 2007.03.25.