Az élet egy szemvillanás,
egy lélegzet, egy szívdobbanás,
egy sóhaj, egy álom,
egy pillanat most már látom.

Az élet egy kis patak,
csendben sebesen szalad,
ám néha a nyakadba szakad,
néha sötét völgyekben halad.

Budapest. 2007.03.25.

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Ellopták tőlünk a szép napokat,
mikor együtt nevettünk nagyokat,
mikor nem árthatott még semmi,
minden pillanatban boldogok tudtunk lenni.

Ellopták tőlünk a szép napokat,
együtt töltött boldog pillanatokat.
Nem fogadom el, hogy csupán ennyi,
az idő fordult, nem maradt ...

Mint víz a partot,
mint csend a hangod,
mint felhők az eget,
én téged úgy öleltelek.

Nyomot hagytál bennem,
mint víz a tűzben,
mint szivárvány az égen,
lelkembe festetted szépen.

Édes álmaid, mint szűz hó,
végtelen hegyek ormain leolvadó,
csendes patak partján odafenn,
hol ember fia még nem járhatott ...

Szeretnék egy angyal lenni, vigyázni minden lépted,
óvni mindentől, hisz meghalnék érted.
Remélve azt, hogy egyszer megérted,
az életemnél is jobban szeretlek téged.

Szeretnék egy könnycsepp lenni,
gyönyörű szemeid sarkában megszületni.
Végiggördülni bársonyos arcodon,
elégni forró ajkadon.

Szeretnék egy illat lenni, ...

Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan ...