Tudod éjjelente egyedül abban az üres házban,
hosszú éjszakákon át rád hiába vártam.
Talán azok voltak a legnehezebb pillanatok,
álmatlanul szenvedtem, tudtam egyedül vagyok.

Éjjelente mikor már semmi dolgom nem akadt,
mindig csak rád gondoltam, szinte a szívem szakadt,
szemeimből gyakran egy könnycsepp ...

Verseimmel talán bánatos lelkedhez szóltam,
fagyos szívedbe egy pillanatra melegséget hoztam.
Igaz néha szemeidből pár könnycseppet loptam,
de lélekben mindig melletted voltam.

Mindig mikor szükséged volt támogatásra,
mikor nem számíthattál senki másra,
mikor szükséged volt egy lelki társra,
verseimben ...

Csendben fekszem álmatlan,
szomorúan egyedül ágyamban.
Emlékeim gyötörnek még,
lelkem lángol, szinte ég.

Rám tör egy elfeledett álom,
vissza már hiába vágyom.
Mégis küzdök még érte,
bár tőlem nem ezt kérte.

De mond mégis, hogyan tudnám feledni?
És emléked lelkembe temetni.
Hogyan tudnék szótlanul elmenni,
új ...

Mikor megpillantottam olyan volt, mint egy törékeny virág,
mit megtépett a szél és most segítségért kiállt.
Gyönyörű, csodás oly ritka tünemény,
talán ezért oly sebezhető, törékeny szegény.

Nem hagytad, hogy segíthessem,
ez mi kínozza most lelkem.
Büszke voltál, hogy elmondjad bánatod,
ott sírtál hol senki sem láthatott. ...

Nehéz leírni, hogy mi a szerelem,
nehéz elmondani, hogy mit jelentett nekem.
Benne talán önmagam keresem,
jobbik énemet benne meglelem.

Nehéz leírni miért szeretem,
annyi fájdalom után mit okozott ő nekem,
még mindig csak őt keresem,
megalázva is de őt szeretem.

Nehéz elmondani milyen az a fájdalom,
elment örökre vissza ...

Elment már s elfelejtett rég,
én ki várom vissza még.
Van aki könnyen tovább lép,
ám engem még hív egy álomkép.

Megnyugtató érzés tudni azt, hogy itt vagy velem,
elképzelem hát újra s behunyom szemem.
Virágos mezőkön lépkedünk,
minden pillanatot élvezünk.

Minden percet mit együtt ...