Jó volna olyan magyarokat látni,
akikkel idő jöhet el, szabad,
s remény, amilyet negyvennyolcban égig
lobbantott fel gyönyörű pillanat.

Igen, igen, de hol van az a zászló, -
és hol vannak méltóképp magyarok?
Itt is, ott is a múltat hamisítók,
s a kétfejű sas megszaporodott.

Magyarok? Nézz e pusztuló ...

Igen, igen.. habár utam töretlen,
világszélen, valótól összetörten
állok, felettem varjak éhes árnya,
s egy sötét ország a múltját gyalázza,
handabandázik, jót hirdet ki rossznak,
s rosszat jónak.. Akik hazudnak: lopnak,
szavakkal is (nemcsak tettel!), gnóm eszme
gonoszsága becsületes szemekre
villan, megvadul fenyegető szélben
szolgává tett ...

Kérdésekben még kíváncsi halott:
el-eltűnődő halhatatlanod.
Válaszokban már haldokló magad:
valóság, amely máris megtagad.

Ha kérdezek: magamtól kérdezek, -
tőled sohasem álszent, gnóm sereg!
Mammon gőgös arany félholdja fenn,
s lent lelket lop idő, istentelen.

Kérdés, ha fáj is, fájjon csak nekem!
E fájdalomban ott a ...

Újév, Újév.
Sötét fa ága.
Rajta az ördög
lábát lóbálja.

Újév, Újév.
Fénylik fa ága.
Szép szárnyú angyal
szállt le reája.

Újév, Újév.
Ez milyen ének?
Ördöghang dörrent
angyalzenének.

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit vett az ördög
hegyes szarvára?

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit kísért ...

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám ...

Új toll, új gondolat,
de a szív a régi marad!
Ám vajon új-e a gondolat,
amely a Régi szívből fakad?

Új tollal írom a régi gondolatokat.
De tényleg régi-e a gondolat,
amely engem e pillanatban foglalkoztat?
Nem tudom. Én csak róvom a sorokat.