Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

Sziklás parton
nyári fűben ülve,
az ég a tűzorgonát
játszani küldte,
elázott hajamra.

Csillámokat ejt
a mélykék vízén
a halott gyermekét kereső
foszlott remény.

Egy síkban úszik a láthatár,
hol bánatos sirály a mélybe száll,
emlékét idézni:

hol szerepelnek a fák,
kik nem látnak hibát,
hol suttognak a ...

Nem volt nehéz, akkor, az, hogy a népet
szeresse oly különc, mint én vagyok.
Elefántcsont toronyból ballagóban
megfogalmaztam mit is akarok.
Más izmusokkal együtt optimizmus
volt benne? Hát ez korántsem talány!
..de más Rend volt, - nem ilyen undorító,
mit most látni Ninive piacán.
A nép más volt, mondjuk inkább: lakosság.
Nép, s lakosság nem ...

az ablakon csillanó fény
játszik a függöny árnyképén.
Az ősz már ott látszik a kertben,
annak minden szegletében.

A szobában beszélgetünk.
Az ősz hangulata van velünk.
Bensőséges érzések vannak
ezekben a pillanatokban.

Ezek az igazi értékek
kifejezői a szíveknek.
Mindezekben benne vannak
jelei ...

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához ...

Rigó füttyszó ébresztett minden reggel álmomból,
Kasza visszhangja harmatos fű hangjából,
Apám kurjantása, s a vízcsorgó csobbanása.
A kunyhó fala sárral tapasztott volt, hideg a fala.

Emlékszem, apám kaszája után nyúlt, gondterhelt volt.
Nagyra tátottam szemem, ő mélyen felsóhajtott.
Gyerekként nem értettem őt, némám tette dolgát,
Majd ...