A zöld bogáncsok ingó Bábel tornyok.
Ellobban, múlttá, lila láng, remény.
Tört ágcsonkokkal megsebesült erdő.
Felhődarabkák a kék mezején.

Alszik a nyár. Vállat rándít az álma,
s könnycseppeken könyörgő fényt kiolt,
míg intő tűz fut közeledő égen.
Menekülőket perzsel meg a gond.

Afrika úszik, nagy hajóként, vérben.
Hajnal, ...

Jó e tóban megfürödni,
vízzel, s tájjal eggyé lenni,
e sok szépségnek örülni,
a mindennapokat feledni,

e tiszta vízben nagyot úszni,
semmi rosszra nem gondolni,
a pillanatoknak örülni,
a Természetet szeretni.

Miközben ezeket gondolom,
fény táncol a hullámokon.
Szelíd napfény járja a tavon,
majd ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Hangok futnak, majd egyesülnek, -
zsongás ringat csillogó csendet.
Fent felhő: tejjel megtelt emlő.
Édes lustaság oly kelendő!

Öröknek elhitt pillanat van:
Szellem alszik bezárt palackban.
S lehet: csak én? Át üvegálmon
holnapok piros tüzét látom.

Gyümölcsök érnek és beérnek,
hoznak méz sárgát, ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a ...