Szem e tájat be nem fogja,
azt egy facsoport ketté osztja.
Fenn a kék ég boltozata,
lenn az Alföld símasága.

Fent repülök gondolatban,
bár lent ülök egymagamban.
Ez egy természeti csoda.
Ez az Alföld nagy-nagy titka!

Az Alföld a szépségek tárháza!
A Hortobágy szikes pusztája,
Hajdúszoboszló gyógyvíz-vagyona
mind nagyon ...

A metszőolló csattan,
a sok kis ág roppan.
A kert sarkában
nagy-nagy szorgalomban

kertész dolgozik nyugalomban.
Munkáját végzi gondolkodva.
A termést látja már gondolatban,
minden, még alvóm nyugvó fában.

A Nap kisüt az égen.
A felhők elmentek régen.
Bizakodik a Nap ott fenn
abban, hogy ...

Most jött el a pillanat, vár a végtelen,
Az élet velem oly kegyetlen,
Álmaimat vette el tőlem,
Ezért mindenpillanatban hullik a könnyem.

Hagyom, hogy magával vigyen a halál,
Az élet nem szeretett így most a nyugalom rám talál,
Már nem fájnak a szavak, amik lelkemet tépték szét,
Hallottam, ahogy egy angyal ...

Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak ...

\'Ki lesz, ki úgy örűljön,
Oh szépem, jóm, neked,
Mint e szív, mely felé most
Forrón ver kebeled?

Ki lesz, ki úgy szeressen,
Mint én most, tégedet,
Ha távol a világban
Bal sorsom eltemet?

Ki lesz, ki, míg belőle
Egy porszem fennmarad,
Lánghévvel égjen érted
A súlyos föld alatt?

Ki lesz, ki síron túl is,
Az ...

Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerűl:
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenűl:
Eltűntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harcok, a győzödelem.

Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harc s koszorúk fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély.
A sírba letenni ohajtja ...