Láttam kelni serény lován
Honnomnak szomorú halmain a nemest.
Láttam, mint emelé vasát,
Rettentő tüzesen a magas ég felé.
Romlást hinte komoly szeme,
Arcán bú lebegett és kitörő boszú,
Biztos lépte előtt halál,
Pusztúlás, s azután csend, nyugalom terűlt.
Ekképen közelít ...

A csendes éjnek rémei közt sebes
Rohanva visznek lábaim: a ködös
Égig nyuló hegy meg nem állít,
Sem pokolig leható nyilások.

Határt nem érek: gondjaim árjai
A síron innen s túl elözönlenek.
Nincs ami megnyugasszon engem,
Nincs sem ezen, sem egyéb világon.

De hát hová most? Halni vagy élni? Hah!
Ott ...

Bogár kutyus, derék kutyus a szomszédban.
Minket is véd, de nem ám kutyafuttában!
Át-átjár hozzánk, az udvarunkba
S onnan néz át a másik szomszédba!

Egyszer egy ilyen sétáján
szeme akad meg ott egy cicán.
- Hát Te ottan, kis komám!-
mordult Ő Rá mogorván.

- Megkergetlek, elkaplak én azonnal!
Ám a fehér cica nagy

Olvasták: 505

Élet,