Bokor kútból kakukkhang
kiugrott. Meglepett
mező meresztett rája
nagy, kék szemet.

A hang zengett, majd eltűnt.
Fülelt kíváncsi csend,
s kék szembe visszahozta
a végtelent,

végtelen zöldet, sárgát,
fűszál rengetegét,
míg szívbe átgurultak
virágmesék.

Virágmesék, a Szépség
színeivel, kerek
öröm-, s ...

Verseket olvasok ezen a reggelen.
A költő nekemrímeivel üzen.
Szépségről beszél e szép környezetben
a Balaton-part csendes környezetében.

Fekete István strófái ide illenek,
a természet mély szeretetéről regélnek.
A tiszta, őszinte sorai szinte élnek,
az élet szépségéről bölcs szavakkal mesélnek.

HajnalbAn jó az erkélyen ülni,
erkélyen ülve rímeket faragni,
rymeket faragva a tóról írni,
a tóról írva a szépről szólni,

a szépről szólva a Balatonról mesélni,
a Balatonról mesélve a szépet megélni,
a szépet megélve a lélekben gazdagodni,
lélekben gazdagodva a szépet becsülni,

a szépet becsülve gazdagabb lélekkel,
amely ...

Az idő lep meg, rendezett összevissza.
Nyár lósörényén arany tánc ragyog,
s vágtat a nyár, arany szőréről szikrák
ezüstje száll, - s máris elcsillogott.
Az idő lep meg, mely valóságot színlel,
s oly hazugul: minden isten nevet,
s mindegyik feldob egy-egy édenalmát, -
hát kapkodjatok érte, emberek!
Az idő lep meg, a magányos kisember:
fejet ...

A nyár kapuja kitárt, őszre várón.
Fűszál bókol üvegálomnak, csendnek,
s felismered az addig észrevétlent:
emlékké lettek volt illatszerelmek.

Nehéz nyárvéggel, ősszel szembenézni.
Ág ághoz ér, felhősor felment, s vádol,
s elképzeled, hogy istened a Szépség,
mely mindig újat teremt önmagából.

Az istenem a tág értelmű ...

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...