Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

Madarak íve, amit röptük rajzol,
s hoz vissza olykor elmúlt pillanatból,
vagy víz gömböcske, mit volt öröm, bánat
fényesít, de már csupán önmagának..

Eltűnődöm: a sok-sok apró részlet
mint fedi el a szemnek az Egészet
kis életekből.. és létezik-e Élet,
s mond-e róla maradandó meséket
Idő, amely nem lesz önmaga foglya,
s a ...

Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat ...

Barátom Sándor minap talált ezer

forintot egy üzletben, mit egy lezser

kis mozdulattal felkapott a földről,

majd átadta a pénztárosnak. Öröm



sugárzott a fiatal hölgy arcáról,

s ahogy elfordult, a pénzt gyorsan hátsó

zsebébe dugta. Sándor elmesélte

otthon az esetet feleségének.

Éva , a nej kiakadt. - ...

Meséket hallgatok
gyermekké válok.
Meséket olvasok
álmomban csapongok.

Ha meséket írok,
akkor magamból adok.
Lelkemből adakozok.
Magam is gazdagodok.

Mesék országa
a csodák világa.
Lelkemnek vágya
meséim valósága.

Ezt osztom meg a gyerekekkel,
kik hallgatnak engem figyelemmel.
Tele van a szívük szeretettel
és a szívem a ...

Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre ...