Az Elvtelennek van a legtöbb elve:
bő zsebeiben egész készlete.
Istene? Önmagát, hasznát imádja.
Érdek-vallás szerelemgyereke.

Az Elvtelen, mikor fordul a kocka,
hangoskodik: - Mindig ezt mondtam én!
Múlt tettekről hallgat, mint az a fűben..,
s bájolog Janus-arcú költemény.

Az Elvtelen alatt üres a hordó,
de nemes borral teltről ...

Izeg-mozog a blöki.
A kolbászt Ő szereti!
Hurka is a szerelmese,
a gyomrának ingere!
Mohó szemmel méregeti:
a hurka és kolbász most kell neki!
-Menjünk tovább! Gyere, Morzsa!
Esetünk is olyan, mint az élet:
egyik enne, ám a másik menne.

Ó, ti negyvenes, ötvenes
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?

Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.

Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép ...

Amikor a tűz már nem éget,
testeden futkos, marja bőrödet,
fölényes kacaj benned remeg,
szomjazó ajkad kíntól pezseg.

Bár torkodban feszül érzésed,
alázattal bír, vele küzd éned.
Szusszanásig fáj perzselése,
felemészt tested szenvedése.

Fájdalom megmarkolja szíved,
szít, beléd-mar, mégis élvezed...
Alázat, küzdelem egy ...

Fák sűrűjében bújik meg Hévíz,
mely mesésen csodálatos gyógyvíz.
Abban rejlik gyógyító ereje,
hogy sok-sok ásványt tett Isten bele.

Meg abban is látszik üdvözítő hatása,
hogy benne van létünk csodás áldása.
Engem is keletek már betegen gyötrődve benne,
régen óhajtott egészségem kaptam vissza tőle!

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...