A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a ...

Kacér kacajt suttogva, mosolyt csalt az arcomra
Mézédes szavakkal tört sok millió darabra
Fényévekre tőlem, mégis érzem vonzerődet
Az élet volt mi adott, és elvett téged tőlem

E mesém soha nem ér véget, még élek
Felejtésem ára nem más, mint egy lélek
Szép testedben lakó még szebb lelked
Megérintett, mint embert az élet

Sokan voltak, s ...

Barátok voltunk, egymásnak a legjobbak,
De az érzelmek bekavartak.
Fiú és lány között barátság,
Elrontani nagy butaság.
De nem tudtam mit tenni,
Először éreztem milyen szerelmesnek lenni.

Te nem tudtad mit érzel,
Tele voltál rengeteg érzéssel.
De már semmi sem lesz a régi,
A barátságunknak már biztosan annyi.
Egy csók volt, csak ...

Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség ...

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Ne áltassuk magunkat: hazaértünk,
ha fenyődíszen tükörcsend ragyog,
s itt-ott egy-egy ámító pillanatra
kissé kinyílnak lélekablakok.

Ne áltassuk magunkat: béke van már,
mert háború van, sajnos, mindenütt,
s máris elszáll angyalszárnyas varázslat,
s vaskéz-való egy-kettő szíven üt.

Ne áltassuk magunkat azzal: értünk
oly ...