Vágy lehet, persze, kedves, békés kunyhó,
hol zöld örül, s hozzá hajol a kék,
s az többet ér, mint elefántcsont tornyom,
amely felett madárszárny-messzeség.

Ez a torony már csupán mesét őriz,
időt, mely volt, és eltűnt hirtelen?
Lent, körszínpadon, erkölcsi halottak,
s játsszák mi becsületnek idegen.

A toronyból múltba, s távolba ...

A kútkávától elrángatták akkor
a kisgyereket, mert féltették, - az ég
felhős kékje villant kíváncsiságra,
s lent indultak forgó bogármesék.

Elrángattak, de már zuhanni kezdtem, -
s minden mi volt, van, együtt zuhan velem.
A kútfalon kedves kis tavat látok,
s nád hajol át elúszó fényeken.

A templom is jön: ájtatos öröklét
boltja, ...

A nyarat, TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

Csendbe beburkoló
Az éj-alkonyati tájék.
Takaró már sötét.
Tiltakozom a vágy ellen,
Nem engedem, hogy temessen.
*
Alkonyodó a nap,
Elmegy, meleget itt hagyja.
Állat is árnyékban.
A föld porába lehúzzon,
Feszes lelkem összezúzom.
*
Poros a levegő,
Meleg és karcoló ...

Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.

Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek ...

Az azúr fénnyel áradó utcákon,
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.

Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.

Vecsés, 1998. ...

Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé,
Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé…

Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot,
A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot.
Kirándulókkal van tele a vonat,
Kik nagyon élvezik a látottakat.

Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni,
De azt senkinek nem ...