Hajnali álmosság ül a tekintetén.
Álmosan szédeleg az álmok éji tengerén.
De kávéját kiissza és a tárt ablakban
a hajnalt köszöntő madarak dalát hallgatva

néz bele a felkelő napba.
Reggelizik. Ruháit magára kapva
nyugodtan, lassan elindul sok dolgára.
Úgy néz ki, hogy ma is sok lesz a feladata.

Az éjszaka sötét paplanjából álmosan néznek ki a házak.
A Hold fehér sarlója ad csak némi szint a még alvó tájnak.
De a madarak már lassa-lassan ébredeznek. Hajnalt köszöntenek.
A keletről lassacskán felkelő Napnak vidáman utat jeleznek.

Harmat lepte fűben, nyári hajnalon
Csak nézem, amint föléled a Nap
És fekszem csendben árva domboldalon
Arra várva, hogy megpillantsalak.

Körbenézek e tarka-barka tájon;
Lágy szellő érinti meg testemet.
Becsukom szemem, nem hagyom hogy fájjon
És képzeletben megérintelek.

Majd bárányfelhők suhannak az égen;
Számolom őket és a ...

A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a ...

Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A

Olvasták: 952

Természet,