Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz ...

Én mindig felálltam mikor az élet belém rúgott,
Most érzem lábam nem emel, elhagyott.
Szerencsétlen balesetet mi bal lábam sújtja.
Kemény gipsz mi jó pár hétig helyén tartja.

Mástól függök miközben lett új barátom,
Velük megyek és az életben négy lábon állok.
Nálam fejben dőlnek el a visszatartó dolgok,
Legyőztem őket és így ...

Hajnali álmosság ül a tekintetén.
Álmosan szédeleg az álmok éji tengerén.
De kávéját kiissza és a tárt ablakban
a hajnalt köszöntő madarak dalát hallgatva

néz bele a felkelő napba.
Reggelizik. Ruháit magára kapva
nyugodtan, lassan elindul sok dolgára.
Úgy néz ki, hogy ma is sok lesz a feladata.

Az éjszaka sötét paplanjából álmosan néznek ki a házak.
A Hold fehér sarlója ad csak némi szint a még alvó tájnak.
De a madarak már lassa-lassan ébredeznek. Hajnalt köszöntenek.
A keletről lassacskán felkelő Napnak vidáman utat jeleznek.

Harmat lepte fűben, nyári hajnalon
Csak nézem, amint föléled a Nap
És fekszem csendben árva domboldalon
Arra várva, hogy megpillantsalak.

Körbenézek e tarka-barka tájon;
Lágy szellő érinti meg testemet.
Becsukom szemem, nem hagyom hogy fájjon
És képzeletben megérintelek.

Majd bárányfelhők suhannak az égen;
Számolom őket és a ...

A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a ...